Iskolánk 2020. október 6-án emlékezett meg az aradi vértanúkról és vele az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leveréséről. A megemlékezést intézményvezetőnk Dr. Szepesi Nándor nyitotta meg ünnepi gondolataival, majd ezt követően Csáki Dóra, hetedik osztályos tanulónk előadásában következett Antal Nikoletta: Az aradi vértanúk emlékére című verse. Ezután iskolánk történelem-földrajz szakos tanára, Jancsovszki Máté tartott beszédet a 171 évvel ezelőtt kivégzett honvédtisztek emlékére. A beszédben elhangzott, hogy a magyar szabadságharcot az 1848-as „népek tavaszának” forradalmi hulláma közül a legsikeresebbnek tekinthetjük, s azt csupán a Szent Szövetség közreműködésével érkező orosz intervenció segítségével tudta a Habsburg kormányzat leverni. Ez a korszak, – az abszolutizmus kora -, nem tűrte a szabadságot és nem akart hallani a népek önrendelkezési jogáról. Ennek a gondolatnak lett áldozata a 13 honvédtábornok is, akiknek a szabadság helyett, melyért küzdöttek, csupán a bitófa és a hírhedt „golyókegyelem” jutott, a szabadságra vágyó népek elé állítva, elrettentő példaként. Azzal azonban nem számoltak, hogy a szabadság égető szeretetét nem lehet kiölni egykönnyen az emberekből. A 13 aradi vértanú megtestesítője volt az olyan értékeknek, mint az áldozatkészség, a szabadság szeretete, a bátorság és a bajtársiasság. Hősök voltak, hiszen a magyar szabadságért harcoltak, igazságért kiáltottak a magyar nép nevében, holott sokan közülük nem is voltak magyarok. Az általuk vallott „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszót egy olyan korban vallották, amikor ezek közül egy is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kötelet akasszanak az ember nyakába. Az ünnepi gondolatokat Zvolenszki Noémi, hetedik osztályos tanulónk zárta Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére című versével.
Jancsovszki Máté
