Január 22-én ismét megünnepeltük a Himnusz születésnapját, de most – első alkalommal Estók István lelkészünknek köszönhetően – a református templom adott otthont rendezvényünknek. Tiszteletes úr is kiemelte beszédében, hogy Kölcsey Ferenc is református vallású volt és szatmárcsekei házi könyvtárába beengedett minden olvasni vágyó egyszerű embert is. Kölcsey már a reformkorban is úgy vélte, hogy fölzárkózásunk Európához az irodalom révén válhat valóra. Ezért került nemzeti imádságunk, a Himnusz középpontjába a szülőföld népéért, a magyarságért érzett aggodalom. A köszöntő szöveget Oláh Dániel ötödik osztályos és Zvolenszki Noémi hatodik osztályos tanulók mondták el. Ezt követően kivetítő segítségével az iskola tanulói és tanárai közösen elszavalták a Himnuszt.
Baráti Szabó Dávid A magyar ifjúsághoz intézett szavait Csónó Péter hetedik osztályos tanuló tolmácsolta, majd Herman Virág és Kovács Veronika szavalata mellett, Takács Flóra ötödik osztályos tanuló Petőfi Sándor gondolatát tette közzé, miszerint „a költészet… szentegyház, ahová belépni bocskorban, sőt mezítláb is szabad”.
Simándi József híres áriáját hallgatva képeket láthattunk a kivetítőn Kölcsey szülőföldjéről és Erkel Ferencről, aki a Himnuszt is megzenésítette és a Bánk bán operából vett ária zenéjét is ő szerezte.
Baráthné Juhos Emese
