A Hunyadi János által vezetett keresztény magyar seregek 1456. július 22-én mértek megsemmisítő vereséget II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem óta a déli harangszó a nándorfehérvári diadalra emlékeztet a keresztény világban. Július 22-ét az Országgyűlés 2011-ben a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.
Ebből az alkalomból a Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázatot hirdetett általános iskolák 6. évfolyama számára, hogy a csata emlékére három személyes hangvételű levelet írjanak a kornak megfelelően – az egyiket alább közöljük – továbbá egy kisebb tablót is kellett készíteni az események menetéről.
Június végén értesítettek bennünket, hogy pályázatunk a nyertesek között szerepel.
Így miután hazatértünk a zánkai táborozásról, vettük ismét a málhás zsákunkat.
Július 21-én kora hajnalban busszal Budapestre utaztunk, onnan pedig tovább szárnyashajóval Kalocsára a táborba. Itt színes programok szórakoztatták a diákokat: sátortábor, cserkészkedés, bálagurító verseny, farmlátogatás, sárkányhajó verseny, hadi játékok, bemutatók, tábortűz, korhű táncház.
Az ünnep napján július 22-én, hétfőn hajóval indultunk vissza Budapestre, ahol Csepelnél csatlakoztunk a rendezvénysorozatot megnyitó civil és katonai hajós felvonuláshoz. Ezen a napon a résztvevők, egységesen, egy ajándékba kapott kalocsai ingben rótták le tiszteletüket.
Kora délelőtt kötöttünk ki a Széchenyi téren, ahol a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekara köszöntötte a gyermekeket.
Ezután katonai köszöntés és díszsortűz fogadta a gyermekeket az MH Tűzszerész és Hadihajós Ezred hajóiról majd a tűzoltó hajó „nemzeti színű” függönye „ereszkedett alá”.
Ezt követően a Hunyadi szobornál katonai tiszteletadás mellett megkoszorúztuk a törökverő hősünket.
Déltől ünnepi műsor köszöntötte a gyermekeket a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán Fazekas Sándor, Magyarország vidékfejlesztési minisztere által. Sor került a harangjátékra, a lélekharang megszólaltatására, majd a történelmi zászlók bevonulására. A zenekar a dísz-szakasz tiszteletadása mellett eljátszotta a Himnuszt, amelyet közösen énekeltünk el. Étkezésünkről a budai vár királytermében gondoskodtak a nap folyamán, végül egy rendhagyó történelemórán és múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.
A fáradság ellenére tartalmas, korhű, középkori élményekben és szellemi feltöltődésben volt részünk e két napban.
A résztvevő diákok nevében köszönetünket szeretnénk kifejezni a legyesbényei önkormányzat számára, hogy támogatta a budapesti oda-vissza utazásunk anyagi hozzájárulását, valamint Szegedi László tanár úrnak a pályázat elkészítésében való segítségnyújtását.
Történelmi levelünk egyike a pályázatból:
Szeretett Gyermekeim, László és Mátyás!
Istennek kegyelmességéből, mint népemnek, hazámnak jóakarója fordítom elmémet végórámban Reátok. Kívánom a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is elsősorban az én tanácsomat, tetszésemet, melyet jó lelkiismerettel meghagyom; atyai szeretettel intvén benneteket az egymás közt való szép egyezségre, testvéri szeretetre.
Már tudjátok és tapasztaljátok, édes hazánk, jó Magyarország a kereszténységnek viseli pajzsát.
Amikor gyengülését tapasztaltam országlóink haza iránti szeretetében, az emberek elszigetelődtek, elhatalmasodott rajtuk az önzés, s gyakorivá vált szeretett hazánk tettel való megtagadása. A magyar nép erkölcsi ereje meggyengült, összetartozása lazult. Ilyen helyzetekben nem szabad engedni oly sok viszály között, hogy népünk képtelenné váljon a megpróbáltatások idején nagy tettekre, fellendülésekre.
Nem titkolom előttetek, atyai szigorsággal papírra vetett érzéseimet, hogy legfőbb életcélom az ország erőinek egyesítése, hazánk védelme és az oszmán hatalom megtörése.
Mindezek után ádáz küzdelmet folytattunk Nándorfehérvár falainál az oszmán túlerővel, a mozsárágyúk dühével és a félelem kísértésével. Azonban a szép szabadságra, a magyarság javára törekedő jó Urunk, mint Krisztus a mennyből alászállott gyámolunk ki megvédte táborunk.
Fiaim! Mikor e levelet olvassátok, a mennyeknek országából tekintek Reátok. Fekélyes betegség lett úrrá testemen, de lelkemen nem.
Szívbe írt törvényetek legyen országunk megbecsülése, s javának szolgálata. Olyan ragaszkodással legyetek őhozzá, annak földjéhez, lakóihoz és emlékeihez, amellyel atyai szülőtök iránt érzett szeretethez volt hasonlítható.
Így az nyilvánuljon meg tetteitekben is, szükség esetén saját érdekeitek mellőzésében, önzetlenségben, önfeláldozásotokban. Olyan erkölcsi erénnyel övezzétek fel magatokat, amely készségessé tesz benneteket arra, hogy a haza boldogulását előremozdítsa, s érte javaitokat, akár életeteket is feláldozzátok.
S most szolgai ruhában, katona formában értsétek szavam: Sisakban, fegyverben, lovakon, nyeregben, sátor alatt mezőkön, talán majd sok kárban, de azért vígságban gyakran könyörögjetek.
Vitéz módon éljetek, országvesztőinket rontsátok, szegény szép hazátokért, a magyar koronáért ideje most már vagdalóznotok.
Nyugalommal bízom továbbá kegyetekre, hagyom örökül szeretett feleségemet, a ti Édesanyátokat, hazámat és a benne elért eredményeimet.
Méltóak legyetek nevetekre, családunk hírnevére, melyet tetteitekkel gyarapítva dicsőítsetek tovább!
Maradok további szeretettel hozzátok, Édesapátok:
Hunyadi János
