Európa helyzetét tekintve élnünk kell a nemzetállami szerveződés minden eszközével.

Az „arab tavasz” nyomán a Közel-Keleten kirobbant összetűzések és az ennek hatására Európa felé megindult milliós muszlim tömegek. Az ezzel szembeni tehetetlenség a nyugat-európai politikai elitek részéről, és a már sok éve itt élő muszlim közösségek nyilvánvalóvá vált integrálhatatlansága ellenére az újabb milliós iszlám migráció elleni védekezés negligálása az öngyilkos Európa képét rajzolta fel. Az arab világ kibékíthetetlen belső ellentétei (különösen a gyilkos síita- szunnita ellentét), valamint Észak-Afrika további részeinek problémái sokmilliós további muszlimmigránst valószínűsítenek a következő években, amennyiben Európa nem tud megváltozni és nem tud megfelelő önvédelmet kialakítani. Mindent meg kell tehát tenni, hogy amíg ilyen káoszt okoznak a nyugat-európai politikai elitek államhatalmat birtokló részei, addig a legmesszebbmenőkig éljünk a nemzetállami szerveződés minden eszközével. Úgy kell értelmezni – visszaértelmezni!- közjogi fogalmainkat, hogy csökkentsük az Európát érő destruktív fejlemények hatását legalább az országon belül. A „posztnemzeti állapot” és a „posztnemzeti alkotmányosság” a legkevésbé sem időszerű ilyen európai perspektívák mellett.