Iskolánk 2022. június 3-án emlékezett meg a nemzeti összetartozás napjáról és vele az 1920-ban aláírt trianoni békediktátumról. A megemlékezést intézményvezetőnk Dr. Szepesi Nándor nyitotta meg ünnepi gondolataival, majd ezt követően Oláh Anasztázia, 7. osztályos tanulótól hallhattuk Juhász Gyula: Trianon című művét. A verset követően iskolánk történelem-földrajz szakos tanára, Jancsovszki Máté tartott beszédet a 101 évvel ezelőtti tragikus eseményekről. A beszédben elhangzott, hogy a hétköznapok sorában meg kell állunk egy-egy pillanatra és vissza kell tekintünk, hiszen jelenünk a múltunkban gyökerezik, és a jelenünkre épül a jövő. Ezer éves történelmünk bővelkedik sikeres honvédő harcokban és bár emlékezhetünk virágzó, gazdag Magyarországra, de a mai napon a gyászos események között is a leggyászosabbra, Trianonról emlékezünk meg, ahol a győztesek önzése, országunk ellen érzett rosszindulata nem ismert határokat. Erről írt Székely János erdélyi költő A vesztesek című versében is. Ezen a napon szeretett hazánk elvesztette területének közel kétharmadát, lakosságának pedig felét. Bekövetkezett a trianoni trauma, melyből még most, öt generáció elteltével sem tért magához a magyarság. Az új határok családokat választottak el egymástól, barátságokat tettek tönkre, s a Kárpát-medencében évszázadokig együttműködő nemzetek váltak egymás ellenségeivé. Trianon elérte célját, hiszen ettől kezdve nem csupán megfogyva, hanem meg is törve él nemzet e hazán. Trianon legszörnyűbb hagyatéka azonban nem a természeti kincsek, a hatalmi pozíciók, vagy a gazdaság erejének elvesztése, hanem az a betölthetetlen űr és fájdalom, amit a szívekben hátra hagyott. A beszédet a jövő nemzedékének üzenve gróf Széchenyi István és Vörösmarty Mihály szavaival zártam: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodj a jövőn, hisz e hazában, élned, halnod kell!” A megemlékezést Szilvási Beáta, 6 osztályos tanuló, József Attila: Nem, nem, soha! című versével zárta.
Jancsovszki Máté
