Iskolánk 7.osztályos tanulói és néhány 8. osztályos tanuló 2018.október 11. és 14. között három pedagógus kíséretében Erdélyben töltöttek felejthetetlen napokat egy tanulmányi kirándulás keretében. A kirándulásról Kű Liza, 7. osztályos tanuló írt tartalmas beszámolót Ilyen volt Erdély címmel. „Az oda tartó út már tele volt izgalommal, hiszen nem mindennapi táj vett minket körül. A hegyek, dombok csodálatraméltóak voltak, gyönyörű kilátást szolgáltak számunkra. Élveztem az utazást, hisz csodás látvány volt az, amit Erdélyben láthattam. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol a székesegyházat néztük meg. Az idegenvezető elmesélte nekünk hogy hogyan és miért is épült a templom, milyen célt szolgált, milyen történetek fűződnek az épülethez. A buszos utazás közben elhaladtunk a csucsai kastély előtt, ami Ady Endre nevéhez fűződik. Útba ejtettük a körösfői református templomot, ahol közösen énekeltünk egy népdalt. Később megérkeztünk Torockóra, ahol a szálláshelyünk volt. A kilátás pazar volt, hiszen a Székelykőre láttunk a szállásunkról. Lepakoltuk táskáinkat, majd kezdetét vette a túra. A mályi iskolásokkal együtt vettünk részt ezen a kiránduláson, így velük is ismerkedtünk közben. Kezdetben a házak között járkáltunk, megnéztük a jellegzetes torockói házakat, a régies házak felépítését, és hogy hogyan élnek ott az emberek. Torockó közepén található egy forrás, ahol általában gyülekeztünk. Itt mindig tiszta vízzel tölthettük meg üvegeinket, majd indulhattunk el friss vízzel az utunkra. Tettünk egy sétát a Torockót körülvevő hegyek felé is, majd végül egy múzeumhoz jutottunk. Itt szó volt a régi tárgyakról, szokásokról és a mai napig néhány ünnepen viselt ruházatról is. A séta végeztével nem volt más dolgunk, csupán visszamenni a szállásra, vacsorázni, zuhanyozni majd végül mély álomba merülni. A reggelit és az ebédet mindennap saját magunknak kellett elkészítenünk. Másnap a Tordai sóbányát, a Tordai hasadékot és a Torockón található gyermekotthont látogattuk meg. Első úticélunk a sóbánya volt. Egy lépcső vezetett minket az alagutakig, onnantól pedig kezdődhetett az igazi felfedezés. Megmutatták mivel hozták fel régen a mélyről a sót, majd egy makett segítségével ezt illusztrálták is. Megtekinthettük, hogy milyen eszközöket használtak és meghallgathattuk a visszhangunkat is. Végül egy nagy terembe jutottunk, ahol pingpongozni, óriáskerekezni és egyéb játékokat lehetett kipróbálni. Visszafelé megszámoltuk a bánya aljáig vezető lépcsőfokokat, ami mint kiderült, 314 lépcsőfok volt. Ezután a Tordai hasadékhoz kirándultunk, ahova egy kis ösvény vezetett minket. Az aprócska utat fák vették körül és az ősznek hála a színes levelek már bőven befedték előttünk az utat. Az ösvény végén egy kis patak indult, ami a hasadékon kísért minket egész végig. A nap sugarai lágyan törtek be az alacsonyabb sziklák között, fénnyel díszítve a hasadékot, megcsillogtatva a patak színtiszta vizét. A folyás felett hidak vezettek át néhol, amin mi sorban haladtunk át. Az út nagyon kalandos volt, jó érzés volt gyönyörködni Erdély élővilágában. A nap végén visszautaztunk Torockóra és ellátogattunk a gyermekotthonba. Amikor beléptünk, egy otthonos udvart tekinthettünk meg, majd a házakat, amikben az öt évestől egészen tizenhat éves korukig laktak a gyerekek. Elmondták, hogy mi mindent tanulnak itt a gyerekek, mi a feladatuk és hogyan van beosztva az idejük. Ezután megnézhettük a kertjüket, ahol ők termelik a növényeket és gondozzák az állatokat. Két kutya is volt a gyermekotthonban: egy a gyerekekre vigyázott, a másik a kertet őrizte. Végül visszamentünk a szálláshelyünkre, majd a harmadik napot tervezgetve indultunk meg szobáink felé, hogy másnap újból kipihenten ébredhessünk. A harmadik nap gyorsabban eltelt, mint a többi. Torockóról Kolozsvárra utaztunk, ahol városnézés volt. A Mátyás szobornál koszorút helyeztünk el és rajzot készítettünk a szoborról. A városban alkalmunk volt cukrászdába is menni. Ellátogattunk Bánffyhunyadra is, ahol egy fazsindelyes tetőszerkezetű református templomot tekinthettünk meg. Végül az új szálláshelyünkre, Nagyváradra mentünk, ahol az utolsó éjszakánkat töltöttük. Reggeli után bepakoltunk bőröndjeinkbe, majd felszálltunk a buszra, hogy elinduljunk az utolsó erdélyi napunkra. Először Nagyváradon tettünk egy sétát, majd Nagyszalontára utaztunk az Arany János emlékmúzeumba. Itt a költőhöz kapcsolódó emlékeket, régi tárgyakat láthattunk, majd Arany János életével, költészetével kapcsolatos interaktív, játékos feladatokat próbáltunk ki, nagy-nagy lelkesedéssel. Végül felszálltunk a buszra, elköszöntünk az idegenvezetőnktől és egy gyors vásárlás után könnyes búcsút intettünk Erdélynek és meseszép tájának, majd elindultunk hazafelé.”
