Bár nyári szünet van, az osztállyal mégis találkoztunk, Szegedi tanárbácsinak köszönhetően, aki pályázaton nyert egy pincelátogatással egybekötött tokaji kirándulást.
Az állomásról a Szerelmi pincesoron át a Benkő pincészetbe mentünk. Terike néni felvitt minket a hegyoldalba és megmutatta a szülőültetvényt. Beszélt nekünk a szőlőtermesztésről és arról is, hogy mitől lesz jó a tokaji bor.
Megtudtuk, hogy vannak 3, 4, 5, 6 puttonyos borok. A pincébe visszaérve megnéztük a borkészletet, megtanultuk, hogy mennyi az űrtartalma a gönci hordónak és tanárbácsi még a puttonyt is a hátára vette. Ezután rövid túrát tettünk a Borostyán tanösvényen, felmentünk a hegygerincre. Voltak társaink is, a szúnyogok, akik mindenkit megkóstoltak.
A városba érve sétáltunk egy kicsit, fagyiztunk és vártuk a sétahajót, mert egy hajóút is a kirándulás része volt. A hajókázás nagyon megnyugtató volt, megcsodáltuk a vízpart élővilágát, élveztük a csendet. Szabolcsban kötöttünk ki, ahol megtekintettük a református templomot, Szabolcs vezér szobrát és egy régi földvárat is. Volt ott egy gyógyító pad, amit mindannyian kipróbáltunk és láttunk egy hatalmas méhkast is, amitől igyekeztünk távol maradni. Visszafelé a hajóúton már kissé fáradtak voltunk, de a látvány ismét csodálatos volt. Sirályok kísértek bennünket.
Sok kiránduláson voltam már és mindegyik – a mostani is – felejthetetlen emlék marad számomra.
Lengyel Krisztina
