Június 14-én a délelőtti ballagási próbák után a bolondballagással elkezdődött a nyolcadikosok számára a visszaszámlálás. Kisebb, nagyobb jelmezes átváltozás után ballagási dalokat énekelve vonultunk végig Legyesbénye főutcáján. Közben betértünk az alsó tagozatos iskolába, majd buliztunk egyet az óvodában, utána felkerestük volt, kedvenc napközis tanárunkat, Gyöngyike nénit és a legkedvesebb boltos nénit Gizike nénit is.
Az igazgatói irodában fejeztük be sétánkat, de most nem raporton voltunk, hanem elénekeltük: „Ilyenek voltunk, vadak, és jók”.
Délután kettőtől tanárainknak mondtunk köszönetet, mielőtt végleg elváltak volna útjaink. Tudtuk, hogy mindenki miattunk gyűlt össze és így egy kis műsorral háláltuk meg, hogy megfelelő alapokat kaptunk, s már csak rajtunk múlik, hogy megálljuk helyünket, az új, ismeretlen iskolában. Persze szüleinkről sem feledkeztünk meg, akik mindenben támogattak bennünket, és mindnyájan egy-egy szép idézettel mondtunk köszönetet áldozatos munkájukért.
Délután öttől fél kilencig szüleinknek és osztályfőnökünknek köszönhetően utoljára buliztunk együtt a banketten. Pizzát és gyros tálat rendeltünk, a talpalávalót videó disco szolgáltatta a netről, székfoglalóztunk, karaokeztünk, táncoltunk, amíg el nem fáradtunk. Jó hangulatban távoztunk és felszabadultan vártuk az ünnepélyes ballagást.