Az alsós munkaközösség munkatervében október hónapban 2 világnap is szerepel, amelyről megemlékeztünk.
Október 15-e az ölelés világnapja. A tízórai után emlékeztünk meg eme jeles napról. Megbeszéltük az ölelés fontosságát, valamint azt is, hogy egy ölelésnek legalább 20 másodpercig kell tartani ahhoz, hogy igazán érezzük. A rövid tájékoztató után arra kértük a gyerekeket, hogy öleljék meg egymást. Jóleső érzés volt látni azt a szeretet, ami akkor körülvett minket.
Október 24-e az origami világnapja. Ebből az alkalomból délutáni foglalkozást szerveztünk az érdeklődő tanulóknak. Az origami Japánból származik, magyarul papírhajtogatást jelent. Fejleszti a kézügyességet, összehangolja a szem és a kéz munkáját, így hat a bal és jobb agyfélteke működésére, segíti a tájékozódást, irányok észlelését, térérzékelést, ismerteti az alapvető geometriai formákat és fogalmakat, végül fejleszti a kreativitást, memóriát és gondolkozást. A hagyomány szerint egy buddhista szerzetes vitte a hajtogatás titkát Japánba a 6. század folyamán. Az első feljegyzések az 1600-as évek végéről származnak.
A rövid tájékoztató után megnéztünk néhány papírból készült „csodát”, aztán egyszerűen meghajtogatható állatkákat készítettünk. A gyerekek örültek, hogy meg tudták hajtogatni a nyuszit, a cicát és a rókát. Kellemes időtöltés volt.
Október hónap az optimizmus, a pozitív gondolkodás jegyében telt. Beszélgettünk az alsó tagozatos gyerekekkel a szomorúságról és a nevetésről, az okokról, hogy mitől függ, hogy vidámak vagy szomorúak vagyunk. A játékok során sokat bohóckodtunk, kacagtunk, nevetésversenyt rendeztünk. (Hogy, vagy? Mi sül ki ebből? Most hogy vagy? Nevetésverseny). Ötleteket adtunk egymásnak, hogy hogyan tudunk változtatni a dolgokhoz való hozzáállásunkon. Elolvastam tanítványaimnak a “A szomorú királykisasszony” című mesét, illetve megnéztük a rajzfilmet, majd meseillusztrációt készítettek hozzá a gyerekek. A harmadikos-negyedikes tanulókkal varázsgömböt készítettünk, melybe mindenki belerajzolta, hogy milyen életet képzel el magának. A szülőket is bevontam a programba, mivel egy alkalommal azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy beszélgessenek el otthon a szüleikkel arról, hogy ők hogyan képzelték el az életüket 9-10 éves korukban. Úgy érezzük, hogy sokat változott a tanulók életszemlélete, és egyre pozitívabban látják a körülöttük lévő világot.
Dorgainé Tóth Ibolya
Virág Zoltánné
