Iskolánk 2019. október 4.-én emlékezett meg az aradi vértanúkról és vele az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leveréséről. A megemlékezést intézményvezetőnk, dr. Szepesi Nándor nyitotta meg ünnepi gondolataival, majd ezt követően iskolánk történelem-földrajz szakos tanára, Jancsovszki Máté tartott beszédet a 170 évvel ezelőtt kivégzett honvédtisztek emlékére. A beszédben elhangzott, hogy a magyar szabadságharcot az 1848-as „népek tavaszának” forradalmi hulláma közül a legsikeresebbnek tekinthetjük, s azt csupán a Szent Szövetség közreműködésével érkező orosz intervenció segítségével tudta a Habsburg kormányzat leverni. Ez a korszak, – az abszolutizmus kora -, nem tűrte a szabadságot és nem akart hallani a népek önrendelkezési jogáról. Ennek a gondolatnak lett áldozata a 13 honvédtábornok is, akiknek a szabadság helyett, melyért küzdöttek, csupán a bitófa és a „golyókegyelem” jutott, a szabadságra vágyó népek elé állítva, elrettentő példaként. Azzal azonban nem számoltak, hogy a szabadság égető szeretetét nem lehet kiölni egykönnyen az emberekből. A 13 aradi vértanú megtestesítője volt az olyan értékeknek, mint az áldozatkészség, a szabadság szeretete, a bátorság és a bajtársiasság. Hősök voltak, hiszen a magyar szabadságért harcoltak, igazságért kiáltottak a magyar nép nevében, holott sokan közülük nem is voltak magyarok. Az általuk vallott „szabadság, egyenlősség, testvériség” jelszót egy olyan korban vallották, amikor ezek közül egy is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kötelet akasszanak az ember nyakába. Az ünnepi gondolatok Damjanich János utolsó fohászával zárultak: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre, a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Áldd meg Aradot! Áldd meg a szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!”

Jancsovszki Máté