Szeptember 16-tól- 20-ig első alkalommal vettünk részt erdei iskolában a Zemplén szívében. Nagy várakozás előzte meg az indulást mind a tanárok mind a diákok részéről. A gyerekek egy hétig voltak távol családjuktól, mi pedig változatos programokkal készültünk a szórakoztatásukra. Szerencsére egy jól felszerelt táborba érkeztünk. Volt ott ping- pong, csocsó, kölcsönözhető kerékpárok, röplabda-, kosár-, és focipálya, trambulin, sőt falmászó szoba is. Az időjárás kiváló volt, így a szabadtéri foglalkozásokat részesítettük előnyben.

Már az első délután egy nehéz túrát hajtottunk végre a Sólyom-hegyre, ahová sziklás, köves vízmosásban jutottunk fel, de a szlovák határkövet is átléphettük és pompás kilátásban gyönyörködhettünk. Lefelé volt aztán csak igazán kalandos! Ki-ki nadrágon csúszva, vagy fától- fáig kapaszkodva óvatosan lépkedett. Egy biztos! Mindenki büszke lehetett magára, hogy megtette az utat.

Másnap délelőtt pihenőt tartottunk, és vándortarisznyát készítettünk filcből, „csoport-fát” rajzoltunk kéz formájú levelekkel, pontszerző verseny volt kosárra dobásból. A gyerekek Máté tanár bácsival focimeccseztek és kipróbálták a tábori játékokat is. Délután ismét túráztunk, de most rövidebb és könnyebb útvonalon jártunk, ahonnan Zemplén másik hegyvonulatait láthattuk be.  Este elemlámpás papír-róka vadászatot tartottunk. Izgalmas volt a sötétben bokros patakparton keresgélni. Egy-egy ág megreccsenése után volt is sikítozás, riadalom! A hangulat ezek után a tető fokára hágott még egy rögtönzött discozással.

Szerdán a füzéri várban voltunk szintén gyalogosan, majd délután lovas szekérrel jártuk be a falut és környékét. Este elméleti kvíz kérdésekből volt vetélkedő a Füzéri vár történetéről, természeti adottságairól, állatvilágáról, valamint fás, erdős közmondásokat magyaráztak meg és gyűjtöttek, ki-ki tudása szerint.

Csütörtökön kétfelé oszlott a csoport és délelőtt is, délután is kerékpár túrára mentek a bátor vállalkozók a kölcsönzött hegyi kerékpárokkal. Az otthon maradóknak számháborút rendeztek a pedagógusok. Volt, aki először játszott ilyet, de hamar ráérzett mindenki a játék örömére és taktikájára. Az utolsó este záró tábortüzet raktunk, Mártika néni gitározott, énekeltünk és megbeszéltük legjobb élményeinket.

Hamar eljött a péntek reggel. Volt, aki sajnálta, hogy vége a táborozásnak, de mindenki örült, hogy viszont láthatja családját.

Baráthné Juhos Emese