Június 7-én délután egy kis klubdélutánt szerveztem a másodikos tanulóknak. Úgy alakult a helyzet, hogy a korábbi osztályom közül néhányan megtudták, hogy buli lesz nálunk, és megkérdezték, hogy nem jöhetnek-e. A napközis nevelővel történő egyeztetés után a két osztály tanulóival visszamentünk az alsó tagozatos épületbe.
Nagyon örültek, hogy újra ott lehettek a termükben, és érdeklődéssel fedezték fel azokat a dolgokat, amik az ő idejükben is megvoltak. Mondták is, hogy ez a "mi" szekrényünk, a "mi" szőnyegünk és a "mi" játékaink.
1 órára visszaértek azok is, akik hazamentek az ebéd után, így kezdetét vette a szórakozás.
Gyorsan repült az idő, de amit terveztem, sikerült megvalósítani: táncoltunk, karaokéztunk, a fiúk fociztak, és felavattuk azt a társast, amit készítettem az olvasmányok ismétléséhez.
Nagyon izgalmas versengés alakult ki a csapatok között, és az tetszett, hogy volt olyan kérdés, amire a kicsik tudtak válaszolni, a nagyok nem. Végig izgalmas volt a játék, mert nem tudhatta senki, hogy ki mennyit dobhat és ki fog tudni duplázni. Cukor és csoki volt a jutalom, mindenkinek.
