Mi egy szívszorító történettel emlékezünk az elhunytakról ezen az ünnepen. 1944 nyarán Csere János 19 éves katona szabadságra érkezett haza a szüleihez, Legyesbényére az orosz frontról. A szabadság boldog, békés szeretetteljes napjai gyorsan teltek, eljött a búcsúzás pillanata, János érezte, hogy nagy baj van, érezhette, hogy sosem tér vissza, hiszen tudta, hogy hová kell visszamennie. Zokogva, sírva búcsúzott a szüleitől, a kapuból háromszor is visszament, hogy átölelje megcsókolja őket. Majd az alakulatához visszatért a keleti frontra. Néhány hét elteltével jött az értesítés, hogy János elesett, hősi halált halt.
Ezt a történetet a testvére mesélte el nekünk és a fényképét is tőle kaptuk.
Mi kegyelettel emlékezünk rá és a többi tragikus sorsú fiatal társaira, akiknek a sors, a kegyetlen háború nem engedte meg, hogy felnőttkort elérve teljes életet élhessenek.
Nyugodjanak békében!